A hetvenkilenc éves Szűcs Imre lapunknak elmondta, 1946-ban lépett be az akkor Gartai Önkéntes Tűzoltó Testület néven működő egyesületbe. Mint mesélte, akkoriban harminc-harmincöt tagja volt a testületnek, feladatuk az oltás mellett a megelőzés is volt, de több versenyen is szerepeltek a szekérrel, amelyet most felújítottak.

– A gartai önkénteseket 1970-től 1995-ig vezettem, ám a szekérről már ’46-os belépésemkor sem tudtuk megmondani, mikor készült és a műszaki leírások is eltűntek – részletezte a szekér történetét Szűcs Imre. Az biztos, hogy gyakran használták a két ló által vontatott járművet. – Négy állat volt állandó készenlétben, főleg aratás idején, kettő Budai Andrástól, kettő pedig Lukácsi Istvántól – mesélte az egykori parancsnok.

Ha tűz volt, az önkéntesek kerestek egy fúrt kutat, amibe akár hat méterig is le tudták engedni a csöveket. Négy ember kezelte a szivattyút.
Ahogy az idős parancsnok hozzátette: hatévesen már ő is szivattyúzott.

– Nagyon összetartó gartai csapatunk volt, évente augusztus 20-án tartottuk tűzoltóbálunkat – mesélte Szűcs Imre. Az egyik ilyen bálon futamították meg a gartai tűzoltók a kapuvári ˝nagylegényeket˝. – Történt, hogy a városszerte hírhedt verekedő banda kereste fel a tűzoltóbált, róluk mindenki tudta, hogy jobbára ˝szétverték˝ a hasonló rendezvényeket. Az akkori parancsnok – látván a verekedőket – megfújta kürtjét és elkiáltotta magát: ˝Csákányt a kézbe!˝ Az önkéntesek egy emberként indultak meg a garázda kapuváriak felé, mire azok vezetője meghajolt az önkéntesek parancsnoka előtt, majd a csapat jobbnak látta eltűnni a gartai tűzoltóbálról – tette hozzá az idős férfi, aki még egy érdekességgel szolgált. Úgy tudja, egyedül Gartán van meg az eredeti Szent Flórián-zászló, melyet még Imre bácsiék őriztek meg az utókornak.