2011. február 18. péntek 10:31

Még nyolcvanöt évesen is aktív életet él a kapuvári sportélet elmaradhatatlan alakja, Lengyel Mihály. Misi bácsi

szerint a hosszú és boldog élet alapja mindenekelõtt az egészség.

Még néhány évvel ezelõtt is rótta a köröket a helyi sportpályán a napjainkban 85 éves kapuvári Lengyel Mihály.

Ahogy az ismerõsei nevezik, Misi bácsi kihagyhatatlan alakja volt a helyi sportéletnek. A Kapuvári Sportegyesület

(KSE) egykori vezérszurkolója, a baráti kör tagja napjainkban is aktív életet él, ahogy felesége mesélte, egy komoly

mûtét után a kórházból kijövet már nem lehetett lekötözni sem a mozgékony idõs embert.

– Kapuváron születtem 1926. február ötödikén, egy kilencgyermekes családba – mesélt a kezdetekrõl Misi

bácsi. A nagy család természetesen meghatározta a gyermekkort is, már kilencévesen a közeli erdészetben

dolgozott. A munka végigkísérte egész életét, az Esterházy hercegségben béresként bejárta szinte az összes

majorságot, Kistölgyfamajortól Földvármajorig. – A munkahelyek közül nem maradhatott ki az akkoriban nagyon sok

munkást foglalkoztató kendergyár sem – mondta Lengyel Mihály. A sportot már a kendergyári évek alatt

kezdte el, „már ha sportnak lehet nevezni azt, hogy a lovas fogat mellett futottam a kenderüzemtõl Kapuvárig"

mesélte. A herceg által alapított kapuvári húsgyár mellett lévõ sportpálya volt Misi bácsi „sportkarrierjének"

következõ állomása. – Sokan jártak oda a negyvenes évek elején, már a leventeoktatást is ott kaptuk

– mondta. A húsgyári pálya mellõl vitték aztán már a jó futót országos versenyekre is, egy szombathelyi

megmérettetésrõl aranyérmet hozott haza 1943-ban. A négyszáz méteres futásban megnyert érmet azóta is õrzi

emlékei közt. Azt csak érdekességképpen tette hozzá, hogy akkoriban cipõ nélkül futották meg a versenytávokat.

Lengyel Mihály: Akkoriban az volt az edzés, hogy futottam a lovas fogat mellett a kenderüzemtõl Kapuvárig.

– A fõvárosban is versenyeztünk és Olaszországba is kivittek volna, ám a háborús évek közbeszóltak –

mondta Misi bácsi.

A sport szeretete továbbra is maradt, ám már csak „civilben", a kapuvári KSE-pályán továbbra is nap

mint nap rótta a köröket, ahogy elmesélte, idõsebb korára egy alkalommal emiatt bolondnak is nézték. – Az életem

jó része a KSE-pályán zajlott, hiszen a futás mellett a focicsapat vezérszurkolója és a baráti kör tagja is voltam

– mondta Lengyel Mihály. Sportszeretetét fia örökölte, aki a kapuvári NB III-as csapatot erõsítette.

Késõbbi munkájáról Misi bácsi elmondta: világéletében fuvarozott, a környékbeliek szerint fogata elválaszthatatlan

volt a kapuvári mindennapoktól. – Lovakkal megtettem nemegyszer a kapuvár–badacsonyi utat,

parasztszekéren két boroshordót szállítottunk – mondta. Rendszeres „járata" volt a soproni sóhivatalba,

majd késõbb a város környéki cégekhez. A lovak majdnem napjainkig végigkísérték, kórházi mûtétjét követõen vált

meg kedvenc állataitól. Hozzátette: autóval sosem járt, a „géperejût" nem szerette.

Minapi születésnapján még mindig felkeresték a barátok, sporttársak, ahogy egyikük elmondta: Misi bácsi

szervezõerejére a mai napig szükség lenne. Az idõs férfi lapunknak megjegyezte: a hosszú és boldog élet alapja

mindenekfelett az egészség.

Infó-Kapuvar

http:/